Büdi Márton - Az utóbbi hetekben valahogy divatba jött a rezsiszámlákon meg a gázárakon keseregni. Persze az valahol érthető, ha egy pedagógusházaspár vagy egy egyedül álló ápolónő most nagyon izgul, hogy fizeti majd ki a rezsicsökkentés-csökkentést, de ami igazán zavarba ejtő, hogy a panaszkodás valahogy a társadalom felsőbb rétegeibe is felkúszott és osztályokat egyesítő szokássá vált. Itt az ideje, hogy valaki hangosan kimondja: ez gáz és legyen már elég ebből!
Én mindig gazdag voltam. Gyerekkoromtól kezdve soha semmiben nem szenvedtem hiányt és a mindennapi megélhetésért folytatott küzdelmekből azóta is szerencsésen kimaradtam. Bevallom, hogy eddig fogalmam se volt, mennyi a lakásunk rezsije, a szolgáltatók minden hónapban levonták a levonandót csoportos beszedéssel, a számlákat meg már rég átállítottam elektronikusra, és gondolom, egy ideje már spam-be mennek, mert nem emlékszem, hogy mostanában találkoztam volna velük. Eddig zavarba is hozott volna, ha tippelnem kell a saját áramfogyasztásomra kilowatt órában vagy mi a szöszben. Mi számít soknak? Tíz? Száz? Tízezer?
Erre most, hogy a kormány csökkentette a rezsicsökkentést, az ismerőseim heveny izgalmi állapotban küldözgetik az új rezsiárakat kalkulálgató Excel-táblákat, így aztán gondoltam, most már én is megnézem, mire fel ez a nagy hűhó. Persze az lett, amire már előre is számítottam: egy normális állapotban lévő, nem hivalkodóan nagy budapesti lakás áram- és gázfogyasztása bőven benne van az átlag alatti, továbbra is rezsicsökkentett árat fizető kategóriában. Tudom, most még kérdés, hogy havi szinten lesz az átlag meghatározva vagy évesítve, hogy a januári többlet gázfogyasztást egyenlegezni lehet-e a júniusi nullával, de most őszintén: és ha nem, akkor mi van? Egy, a fentiekben említett átlagos felső-középosztálybeli budapesti lakásnál akkor évi 300 ezerrel több lesz a számla? Az havi 20-30 ezerrel több. ÉS AKKOR MI VAN?
Persze sokan vannak, akiknek ez most sokkal inkább húsba vágó. Kádár-kockák lakói, a rosszul szigetelt panelesek, a nagy, kifűthetetlen többgenerációs családi házak az agglomerációban, sok szerencsétlen ember, nekem is rossz érzés, ami veletek történik és remélem, jobbra fordul a sorsotok. A szemét Fidesz jól átvert titeket, minket.
De valójában ilyeneket közvetlenül nem nagyon ismerek. Akiket ismerek, azok többnyire jól szigetelt, körbefűtött lakásokban laknak, vagy családi házakban, három kocsival a garázsban, és télen amúgy sincsenek otthon hetekig, mert vagy síelni mennek vagy a Kanári szigetekre. Most mégis állandóan ezen zizegnek, hogy mennyivel lesz drágább szeptembertől a rezsi. A rezsi!
Ez gáz. Az ilyen mindennapi egzisztenciális szorongás pont olyasvalami, amitől a jómódú ember mindig igyekszik egy kis távolságot tartani. Legalább az, aki megengedheti magának, mutasson több méltóságot és példát a szegényeknek, ez lenne a tiszteletteljes kérésem.